Almádi kemencés edények

hagyomanyokhaza.hu oldalról, a zsűrizésről, részlet:

"Fazekasság"

"A zsűrizés esetén az első és legfontosabb kérdés, hogy a zsűrit kérő alkotó témaválasztása szerencsés-e, azaz az alkotó tisztában van-e felkészültségével, technikai ismereteivel, birtokában van-e annak a tudásnak, amely az edény hibátlan kivitelezését, megjelenítését az adott stílusban számára lehetővé teszi?

A zsűrizésnél a fazekasmunkák esetében az alábbi kritériumokat kell figyelembe venni:

• Az első tehát az alkotó témaválasztása, hogy ismeri-e a korlátait, és nem választott-e túl bonyolult, számára értelmezhetetlen vagy kivitelezhetetlen feladatot. Ez minden valószínűség szerint már az első pillantásra kiderül.

• A korongozás minősége: a készített edények falvastagsága egyenletes legyen, az edény formája, aránya harmonikus, a mérete a funkciónak megfelelő, kivitelezése igényes, és részleteiben is jó megoldásokat tartalmazzon!

• A harmadik szempont a tárgy esztétikai megjelenésének és funkciójának összekapcsolódása, azaz hogy az adott tárgy megfelel-e azoknak a használati követelményeknek, amelyekre tervezték.

• A negyedik a díszítmény elhelyezése és megkomponáltsága, azaz az alkotó birtokában van-e az adott fazekasstílus ismeretének mind elméleti síkon, mind a gyakorlatban. Amennyiben az alkotó egy-egy régebbi, ismert stílust kíván újításokkal megváltoztatva alkalmazni, akkor a fő szempont, hogy a változtatások beleilleszkednek-e a fazekashagyomány gondolkodásmódjába, illeszkednek-e annak hagyományos szerkesztési elveihez, motívumkincséhez és elhelyezési módjához. Figyelni kell arra is, hogy a díszítmények ne legyenek hivalkodóak vagy öntörvényűek, és ne zavarják a tárgyak használhatóságát, teljes mértékben alkalmazkodjanak a funkcióhoz! A tárgy mérete és díszítménye mindenképpen összhangban kell legyen egymással.

• Az ötödik szempont a díszítmény technikai kivitelezése, azaz technológiai tökéletessége. Az egyes tárgyakon alkalmazott díszítmények esetenként eltérhetnek ugyan a tradicionális formáktól és motívumoktól, ám mindenképpen ragaszkodni kell azok formai jellegzetességeihez, „vizuális nyelvéhez”. Nem szerencsés, ha egy fazekasmunka egyidejűleg mind formájában, mind technológiájában, mind motívumkincsében alapjaiban tér el a hagyományostól, ebben az esetben ugyanis megkérdőjelezhető annak népi iparművészeti besorolása. A tárgyakon használt nyersanyagok lehetőség szerint ne térjenek el alapjaiban a fazekasságban általánosan használt anyagok jellegétől, azaz ne alkalmazzanak az alkotók kerámia-fedőmázakat (úgynevezett „művészmázakat”), a Kárpát-medence fazekasságától eltérő színeket vagy technikákat!

• Ugyanakkor nem tartozik a népi iparművészet körébe, ha egy fazekasmunka a Kárpát-medencén kívüli, magyarokhoz nem köthető kultúrákból merít (például amerikai indián kultúrák, afrikai stb. edények formavilága és mintakincse), vagy ha a Kárpát-medence őskori vagy ókori agyagművességének (régészeti kerámia) ismérveire épít. Ez utóbbi alól kivételnek számíthat például a moldvai magyar fazekasság emlékanyaga, illetve a korábban a Felső-Tisza-vidéken is előforduló hucul fazekasság stílusa, amely magyar kapcsolatai miatt felhasználhatónak látszik, illetve a régészeti anyagból a magyar honfoglalás utáni archeológiai anyag, amelynek feldolgozása azonban elsősorban stílusjegyei alapján és nem technológiai azonosság alapján képzelhető el, és akkor is csak nagy óvatossággal eljárva. Ezért a régészeti kerámia alkalmazását a népi iparművészetben nem igazán javasoljuk.

Ezek után összefoglaljuk azokat a hibákat, amelyek előfordulása esetén a tárgy zsűriszámot nem kaphat!

Az elfogadást kizáró hibák:

• A korongolás minőségi hibái, úgymint:

• egyenetlen korongolás, durván kidolgozott felületek,

• egyenetlen falvastagság, illetve úgynevezett fenéknehéz edény,

• a szájrész rossz kialakítása, az edény befejezetlensége.

• Komoly formai hibák a korongozásban, illetve a kiegészítők (fül, fedő stb.) nem megfelelő mérete, kivitelezése, illetve a ragasztási hibák (a füleknek nem az edény méretéhez és funkciójához alkalmazkodó mérete, illetve a felragasztásnál, száradásnál, égetésnél jelentkező repedések).

• Mindenféle cserépedény esetén a rossz égetés, amelybe beletartozik az alacsony hőfokon (600–750 Celsius-fokon történő) „égetés”, mázas edény esetén pedig a mázhibák. Ezek között meg kell említeni a hólyagos mázat, de a vékony, megégett mázfelületeket éppúgy, mint ahogy a földfestékek, engobe-ok esetében azok máz alatti foltosodását, „eltűnését”!

• Kizáró tényező az is, ha a tárgy annak a funkciónak nem felel meg, amelyre eredetileg tervezték, illetve ha a használat közben a tárgy várhatóan túl gyorsan tönkremegy, vagy a funkciónak egyáltalán nem felel meg.

• A stílusok és motívumok esetében azok értelmetlen keverése, nem a tradíciókhoz kapcsolható felhasználási módja, anyagszerűtlensége (például kékfestő, mézeskalácsminták alkalmazása fazekasmunkákon, hímzéselemek használata stb.), amelyek egyértelműen nemkívánatosak a népi iparművészetben.

• Ha a díszítmények elhelyezése megkérdőjelezi a tárgy használhatóságát (rossz helyre kerülő minták), illetve a tárgy mérete és díszítménye nincsen összhangban (nagyon kicsi tárgyon eltúlzott minta vagy fordítva, illetve az egyes mintaelemek rossz használata – például a nagy tárgyon megfigyelt motívumok aránytalan kicsinyítése stb.).

A fenti hibák előfordulása esetén véleményünk szerint zsűriszám nem adható ki, a zsűrizésre beadott tárgyat el kell utasítani!

Nem lehet ugyanakkor egyértelműen kizáró tényező a zsűrizésnél a mai használat szigorú követelményeinek megfelelő ólommentes máz és más nyersanyagok (színtestek az oxidok helyett), a mérgező anyagok kiváltása más helyettesítőkkel, de ezek összhatása a lehetőségek szerint ne nagyon térjen el a hagyományos, megszokott látványtól!

A népi iparművészetben helyet kaphat például a korábban manufaktúrákban készített keménycserép vagy a fajansz egy bizonyos területe (a habán festések) is, amennyiben ezeket kézi festéssel állítják elő, s nem matrica használatával dekorálják őket. A habán kerámia esetén egyes tárgyak régen sem korongolva készültek, ezek nehezen előállíthatók a hagyományos technikákkal, ugyanakkor egykor is öntés vagy préselés, illetve az ilyen részletek összeállítása révén készültek – mint például a habán talpas tálak –, ezért ezek esetében eltekinthetünk a korongolás megkövetelésétől, a lapokból épített fazekasmunkákhoz (gyertyamártó, tintatartó stb.) hasonlóan. Ugyanakkor a korongolással készíthető edények esetében azok öntéssel történő előállítását nem látnánk jó szemmel, és a népi használatban nem előforduló patikaedények stb. megjelenése sem kívánatos a népi iparművészetben. Ugyanez áll a keménycserépre is, amelynél a díszítmények más nyersanyagból készült tárgyakon (fazekasmunkák vagy porcelán) történő alkalmazása idegen, és ezért népi iparművészeti tárgyként történő zsűrizése nem elfogadható."